FÜRDŐHÁZI MELI "MESI"
2005. 11. 12. - 2010. 04. 05.
Nincs válasz a miértekre, csak megtörtént. Ez az élet rendje, mondják sokan, de ők még nem éltek át olyan mérhetetlen fájdalmat, mint én, Mesi elvesztése óta. Nincs perc, hogy ne gondolnék rá, nincs perc, hogy ne keresném meleg barna tekintetét az udvaron. Minden fáj, ami ráemlékeztet és ami tudatja, nincs többé.
Mesi 2008 nyarán került hozzám lelkileg és testileg is megviselt állapotban. A sok türelem és mégtöbb szeretet azonban meghozta gyümölcsét, és Mesi minden egyes alkalommal meghálálta, hogy hozzám került.
2009. novemberében született meg Mesi első, és egyetlen alomja.
És sosem felejtem azt a pillanatot, amikor az éppen megszületett kölyköt először finoman az ölembe tette.
A kölykök azóta szépen cseperednek, ki a megszokott "szülői házban", ki pedig saját gazdija gondoskodásában. Minden kölyök beváltotta a hozzá fűzött reményeket, egytől-egyig gyönyörűek....akárcsak a Mamájuk volt.
Mesi nem volt versenykutya, nem volt világgyőztes, de az enyém volt, az én kutyám...
Ég Veled...Drágaságom!